További képek >>
A tanyavilág születése

Az Európában egyedülálló településszerkezet a történelmi fejlôdésünk egyenes következménye. A XVI. században a török dúlások miatt megváltozott Magyarország településhálózata, s ez földrajzi helyzeténél fogva elsôsorban az Alföldet érintette. Az addig sem túlságosan sûrûn lakott rónaság népessége megritkult, a kicsiny falvakat fölégették, a török elôl az emberek a védelmet ígérô nagyobb falvakba menekültek.
A török megszállás alatt elnéptelenedett a táj, pusztává lett az Alföld. Ugyanakkor kialakultak a nagy kiterjedésû, viszonylag sok embert magukba fogadó parasztvárosok, nagy kiterjedésû falvak. Buda 1686-os felszabadítását követôen aztán megindult az Alföld újrabenépesítése. A mezôvárosokból kirajzottak az emberek. Hogy a messze esô, elhagyatott földeket mûvelés alá tudják fogni, tanyát építettek. Kezdetben csupán nyári szállásként húzták föl a falakat, késôbb, a gazdálkodási forma megváltozásával, a tanyák lakói végleg kiköltöztek a városokból. A tanyák építése különösen akkor kapott lendületet, amikor a rideg állattartást felváltotta a szántó-vetô gazdálkodás, a növénytermesztés. A végsô lökést a homoki szôlôtelepítés térhódítása adta. A XVIII. századra már virágzó tanyák színesítették a végeláthatatlan magyar Alföldet. A tanyákhoz rövidesen sajátos világ is társult. Megjelentek a félelmetes hírû betyárok, a szomjat és éhséget oltó csárdák. A legnagyobb tanyaközpont Szeged körül alakult ki, de jelentôs lakott külterület keletkezett Kecskemét, Cegléd, Debrecen, Hódmezôvásárhely, Szabadka, Nagykikinda körül is.

A Somodi Tanya nevét az egykori tujadonostól, a Somodi családtól kapta.